Édesapámat, akit nagyon szerettem idén januárban veszítettem el. Ez volt az első halottak napja, amikor már rá is emlékeztem.
Nagyon közhelyes gondolat, hogy " most is, és mindig velem van", mégis sokszor eszembe jut, hogy ő mit szólna, ő hogy örülne egy- egy eseménynek, és az is sokszor előkerülő gondolatom, hogy szeretnék rá hasonlítani. Szeretnék úgy viszonyulni emberekhez, mint ő tette, szeretnék olyan szülő és olyan házastárs lenni, mint amilyen ő volt. Hálás vagyok az ő életéért, és biztos vagyok benne, hogy ő már jó helyen van.
Sírjához most hétvégén látogattunk el, és mécsesek mellett vittem egy saját készítésű, őszi hangulatú koszorút is.
A koszorú készen vett moha- alapra készült, a kertünkben található ágak, levelek, termések felhasználásával. A díszítéseket sógornőmtől kölcsönzött ragasztópisztollyal rögzítettem az alapra. Ilyen lett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése