Ádvent 2012

Igazi ádventi hangulat uralkodik az előszobánkban:) Elkészültem a koszorúval, és az ádventi naptárral is. Nagyon élveztem a készülődés hangulatát, és az eredményt még jobban. A koszorú- ami életem első saját készítésű ádventi koszorúja-  ilyen lett:

Felhasználtam: 
1 db szalmakoszorú alapot
sok fenyőágat
zöld színű, vékony drótot (nem mértem le, hogy ebből mennyi fogyott)
8 db gombostűt
2 m szalagot
szárított narancskarikákat
4 db gyertyatüskét
 és 4 db gyertyát

A  narancskarikákat saját kezűleg szárítottam így:

Felszeleteltem egy narancsot kb. fél cm vastag karikákra, 1 napig törölközőbe csavarva itattam fel a nedvességet a gyümölcsből, majd sütőpapírra téve, naponta fordítgatva a radiátoron szárítottam. A folyamathoz kb. 1 hétre van szükség.

Az ádventi naptár elkészítése kicsit több időt vett igénybe:) Ezt is elmesélem, de előbb megmutatom végül hogy sikerült:

Az ötlet, a recept és a részletes leírás innen származik.

Az elkészítés igaz története pedig a következő:

2012. november 29. délelőtt 11 óra

Eszter a teraszon, betakargatva alszik. Gyorsan összeállítom a mézeskalács tésztáját, majd folpackba csomagolva hűtőbe teszem:

2012. november 29. este 20:15  

Eszter csendesen szuszog az ágyában. A mézesklácstésztát sütőpapírral borított gyúródeszkára teszem, kinyújtom, és a sablon segítségével szép fenyőfaalakot, és 24 db négyzetet mintázok belőle. A négyzeteket a fenyőre helyezem, és szívószál segítségével átlyukasztgatom a dupla rétegű tésztát. A négyzeteket a fenyő mellé szedegetem a sütőpapírra, tojásehérjével megkenve sütőbe teszem, és kb. 25-30 perc alatt készre sütöm.

2012. november 20. délelőtt 11 óra

Eszter délelőtti sziesztáját tölti. Összekeverem az előző napi tojásfehérje maradékot kb. 20 dkg porcukorral, jól kikeverem, majd nejlonzacskóba töltöm. A zacskó egyik sarkát ollóval levágom, és az így keletkezett habzsák segítségével díszítem a mézeskalácsot.

2012. november 20. este 20:20

Eszter elaludt, nézzük a Voice második párbaját. Közben a 6 m szalagot felvágom 24 egyenlő darabra. Elkzedem felkötögetni a számozott négyzeteket a fenyőfa alakra- de rájövök, hogy túl kicsik lettek a fenyőfán képződött lyukak, (talán a tészta túl vastag volt, ezért összesültek), képtelenség átfűzni rajtuk a szalagot. Így aztán Tamással "kisütjük", hogy sima ragasztóval felragasztgatjuk a négyzeteket, a sok kis szalagból pedig masinkat kreálok a négyzetekre. 

2012. december 1. délelőtt 9 óra

A tegnapi attrakció következtében néhány helyen letöredezett a díszítés a fáról. Ezt a maradék díszítőmázzal pótolom. Akész ádventi naptárat egy üveglapra helyezem, és így díszítem vele az előszoba asztalt.

Tanulságok, tapasztalatok:

-a tésztát sütőpapíron érdemes kinyújtani, és azzal együtt a tepsire helyezni- így elkerülhetjük a tészta átemelésének nehézségeit

-a fenyő tésztáját is vékonyra kell nyújtani, így talán kisebb az esélye, hogy összenőnek a lyukacskák sütés közben

-a díszítéshez elegendő (még sok is) a lekenéshez használt 1 db tojásfehérje maradéka

-a receptben megadott mennyiség jóval több, mint ami a naptárhoz szükséges, a maradékot hűtőben pihentethetjük, és mézeskalácssütésre felhasználhatjuk

 

Egyszerű ötletek hangulatvilágításhoz

Mostanában már elég korán sötétedik, így már kb. délután 4 órától gyertyát, vagy mécsest gyújtunk az előszobában, és lefekvés előtt az az utolsó momentum, hogy elfújjuk. Ez jelzi, hogy mindenki elvonul aludni. 
Eddig egy cseppmentes henger gyertyát gyújtottunk meg, de amint megláttam a következő ötletet itt, egyből elkészítettem. Nem kell hozzá más, csak egy befőttes üveg, géppapír, olló, cellux és egy kis darab masni, vagy raffia. És persze a mécses:) A géppapírt összehajtogatjuk, és "megcsipkézzük", úgy mint iskolás korunkban. Az én mécsestartóm ilyen lett:

Találtam egy ilyet is:  szerintem karton papírból is elkészíthető, vagy akár mézeskalácsból is.Itt recept és sablon is található hozzá:

kép forrás: Pinterest

Ami még nagyon megtetszett, ez az egyszerű, de finom megoldás: mécsestartó cukros vízzel kikeményített, és egy felfújt lufin megszárított csipketerítőből. 

kép forrás: Pinterest

Koszorú Édesapámnak

Édesapámat, akit nagyon szerettem idén januárban veszítettem el. Ez volt az első halottak napja, amikor már rá is emlékeztem. 

Nagyon közhelyes gondolat, hogy " most is, és mindig velem van", mégis sokszor eszembe jut, hogy ő mit szólna, ő hogy örülne egy- egy eseménynek, és az is sokszor előkerülő gondolatom, hogy szeretnék rá hasonlítani. Szeretnék úgy viszonyulni emberekhez, mint ő tette, szeretnék olyan szülő és olyan házastárs lenni, mint amilyen ő volt. Hálás vagyok az ő életéért, és biztos vagyok benne, hogy ő már jó helyen van.

Sírjához most hétvégén látogattunk el, és mécsesek mellett vittem egy saját készítésű, őszi hangulatú koszorút is. 

A koszorú készen vett moha- alapra készült, a kertünkben található ágak, levelek, termések felhasználásával. A díszítéseket sógornőmtől kölcsönzött ragasztópisztollyal rögzítettem az alapra. Ilyen lett:

IKEA-t minden babának!

Nagyon szeretem az IKEA praktikus, egyszerű és szép dolgait, lehet mondani, hogy rajongó vagyok:)

Még kislányom születése előtt vásároltam az akkor újdonságnak számító virágmintás textilből. Egy részéből falvédő készült a kiságy mellé. Valami vidám színfoltot szerettem volna a baba sarokba- nem a szokványos rózsaszín, mesefigurás dekorációt. És ilyen lett:

Egyébként Eszter bútorai is az IKEA- ból származnak, a legegyszerűbb pelenkázó és kiságy, de szépek és strapabíróak:)

Az virágmintás anyag nem fogyott el teljesen- így amikor kaptunk egy használt, kicsit kopottas babahordozót eszembe jutott, hogy mi lenne ha az új huzata ebből készülne el. És ügyes varrónői segítséggel meg is valósult az ötletem. Íme az előtte- utána fotók:

Ja, és ami még IKEA-s, a kiságyban látható hálózsák! Ez egy szuper találmány, nagyon szeretjük- jó meleg, és képtelenség lerúgni:)